Öt éve jelent meg a kanadai Rush zenekar legutóbbi lemeze.
Már önmagában az is elképesztő, hogy egy 1968-ban megalakult bandáról beszélünk, amely ráadásul - tovább színesítve a jelenleg is aktív rock 'n' roll-dinoszauruszok képzeletbeli palettáját - az idén is kitolt egy lemezt.
Ez volna az.
Amennyiben egyébként jól figyeltem a híreket, a felállás a klasszikus, a Clockwork Angels pedig egy olyan konceptalbum, melynek a sztoriját ugyan egyelőre nem sikerült kihámoznom, viszont ezt szeptember eleje óta immár könyv alakjában is megtehetem, ugyanis a dobos Neil Peart egyik haverja (aki nem mellesleg egy neves sci-fi író krapek, és többek között olyan dolgokat gondolt tovább korábban, mint: Star Wars, X-akták, illetve az a Dűne, amit Lynch is filmre vitt anno, olyan arcokkal, mint Kyle MacLahlan, vagyis a leendő Cooper ügynök, valamint Sting) könyves adaptációt kreált a lemezből, tehát a labda földobva a mélyirodalmi vénával megáldott prog-rock rajongók részére is.
Annyi mindenesetre leszűrhető, hogy az öregek nem kopnak; Geddy Lee a hatvanhoz közel is Geddy Lee; a lemezről pedig ma estére ezt a dalt választottam (ez egyébként is egyfajta vesszőparipám lett: ez a The Wreckers), melyben senior zenészeink óva intenek minket a valószerűtlennek tűnő csodáktól...
Megbölcsült öregek lettek ezek, na! Megéri rájuk odafigyelni - még 2012-ben is!
Ja, és az óra a borítón. Azt mutatja: 21:12.
Már ha ez mond valakinek valamit...
Rush - The Wreckers by Roadrunner USA