Tök jó volt ez az elmúlt néhány nap a Plutoval... Komolyan mondom, alig volt szívem zenét cserélni!
A mostani posztban azonban irány Ausztria, a kenguruk földje, és egy sokak számára talán már ismerős arc!
Ha éppen csak leszalad a boltba, akkor: Marcus Füreder. De ugye, mennyivel jobban hangzik így, hogy Parov Stelar...
A '74-es születésű linzi srác a kilencvenes évek derekán kezdett különféle klubokban DJ-zni, majd nem sokat vacakolva 2004-re nemes egyszerűséggel összerakott egy saját kiadót (innentől datálódik a már említett művésznév is), így aztán nem volt többé, aki kösse a kezét; nem mondhatták neki például, hogy: "Marcuskám, ide még egy kis lírai szaxofonszólót pakoljál már!", ami nem hátrány egy önálló elképzelésekkel bíró művészember esetében...
Szóval, a mi Parovunk gyakorlatilag önmaga főnöke lett az Etage Noir névre keresztelt lemezkiadónál, és ez egyben lehetőséget biztosított neki zenei perverzióinak teljes kiélésére is, ami esetében nagyjából retro jazz, swing elemek modern tánczenei alapokkal való házasítását jelentette. A (bizonyos szemszögből eleve veszélyesnek tűnő) elegy pedig hamar berobbant, és a linzi csóka hamar a kifinomult elektronikus zenei szcéna üde színfoltjává avanzsált (ami egyben azt is jelentette, hogy elmaradhatatlan szereplője lett a különböző "chill out", "lounge" és ehhez hasonló címkékkel piacra dobott, némiképp a sznob értelmiségi réteget célzó, tipikusan elit kávéházi feelinget hordozó válogatásoknak).
2005 környékén Herr Füreder maga köré toborzott néhány nem kevésbé tehetséges muzsikust, és velük kiegészülve immár Parov Stelar Band-ként kezdte/kezdték tolni az élő fellépéseket (tavaly a debreceni Campus Fesztiválon magam is testközelből tapasztaltam, milyen elképesztő energiával, iszonyatos intenzitással, feszesen, profin, látványosan teszik színpadra a cuccot), az idén pedig - a The Princess című albumának megjelenésén kívül - derék osztrákunk nemrégiben afölött is örömködhetett, hogy (a Parov Stelar-számokban már egyébként is régóta gyanúsan gyakorta feltűnő) Lilja Bloom augusztusban világra hozta a kis Füreder-porontyot - ezáltal biztosra vehetjük, hogy a zenei zsenialitás a génekben immár kódolva van a jövő nemzedéke számára...
Az ifjú apuka mellesleg pár hónapja Norman Cook-ról is posztolt néhány sort a Facebook-ján; azt írta, Fatboy Slim "az első elektronikus zenei hőseinek egyike", és "élmény volt számára, hogy megoszthatta vele a színpadot" a nyári Elevation fesztiválon. (Mellesleg mindketten nagy innovátorok: míg Fatboy a big beat születésénél bábáskodott, addig a németajkú kollégája által létrehozott mixtúrát manapság előszeretettel illetik az "elektro-szving" titulussal.) Összességében adott tehát egy (magánéletében is) sikeres, befutott zenész, saját kiadóval, és mindezek mellett is, még ismeri azt a szót, hogy: "tisztelet". Elképesztő, nem?
Parov Stelar - Homesick by YARCHE
