Nos, ma este nem kicsit retrospektív jelleggel folytatom - itt nálam most éppen "ezt dobta a gép".
(Ne is számítson senki másra, ez egy ilyen öntörvényű, csapongó blog lesz szerintem: ha éppen ahhoz lesz kedvem, az aktuális megjelenésekre koncentrálok, ha meg nem, akkor retró. A szigorúan vett szakmaiságot és naprakészséget meg meghagyom a profiknak!)
A következő videóban főszerepben a képzeletbeli pop-panoptikum egyik legszerethetőbb udvari bolondja: ő Mark Hollis, aki a kötött sapkájában idétlenkedik; én meg kissé elszörnyülködöm, ha belegondolok, hogy ez a szám nagyjából egyidős velem - na jó, talán egy hangyányival ifjabb, de a mostani felnövekvő generációnak így is a dinoszauruszok korát idézheti meg.
Szóval, szégyen vagy nem szégyen - az idő, az bizony röpül...
